NYCity

Borozhatnékom támadt. A polcon való nézelődés után Günzer Zoltán 2004-es Cuvée-jére esett a választás. (Off-offtopic: miért van az, hogy kétszer annyi fehér bor van a polcomon, mint vörös? :-o )

Kedves olvasóim, ez a bor gyönyörű!  Igazi vörös, rendes tanninokkal, aszalt gyümölcsök illatával. Tessenek belőle vásárolni, lehet kapni a Tecsóban is, én is ott vettem (ezer ördög és pokol), kétezer párszáz jó magyar forint.

Rákerestem, nyilván hogy a neten olcsóbban is meg lehet venni, íme: Esszencia Borszaküzlet, ill. Bortársaság. Ez utóbbinál kis ismertető is van a nedűhöz.

Egészségetekre!

Bréking nyúz! Félig megnyitották a City Hall station-t!

Miről is van szó? A City Hall station-t 1904. október 27-én nyitották meg, ez volt az első manhattani metróvonal déli végállomása. Az állomás a városháza előtti tér alatt van és amolyan bemutató állomásnak szánták, ezért különösen elengánsra tervezték. Boltívek, színes üvegek és csempék, réz csillárok, tényleg gyönyörű, ld. linkek lentebb. Abban pedig szinte egyedülálló, hogy egy nagyon szűk kanyarban van.

Az 1940-es években a megnövekedett forgalom miatt új, hosszabb kocsikat állítottak üzembe, amiknek már nem csak a két végén, hanem középen is volt ajtajuk. Ez gondot okozott a City Hall-nál, hiszen a kanyarban a középső ajtónál balesetveszélyesen nagy volt a hézag a kocsi és a peron között. Az átépítése rengeteg pénzbe került volna, és nem is használták sokan, mert a nagyobb Brooklyn Bridge station a közvetlen közelében volt. 1945. december 31-ével bezárták.

Ezután a 6-os vonal visszafordítójaként használták ill. használják a mai napig, itt fordulnak meg az uptown felől érkező szerelvények. Végállomásként az előtte lévő Brooklyn Bridge station üzemel, ott be is mondták, hogy ez a végállomás, tessenek elhagyni a kocsit. A szemfüles utas a kocsiban maradhatott, ha sikerült elkerülnie a kalauzokat vagy ha nem sikerült, de megengedték, hogy maradjon. Állítólag félelmetes látvány volt az alig megvilágított, ütött-kopott, de mégis fenséges állomás. Több filmet és TV-sorozatot is itt forgattak, pl. a Ghostbuster II.-t, a Mimic című filmet és a Tini Nindzsa Teknőcök egyes részeit.

1995-ben szövetségi pénzt is kaptak a felújításra és múzeumként való üzemeltetésre, de a tervből nem lett semmi, mert 1998-ban a Nairobi robbantások után túl veszélyesnek ítélték. 2006-tól a New York Transit múzeum embereinek vezetésével látogatható, de csak a múzeumban regisztrált érdeklődőknek és csak előre bejelentkezéssel.

No és itt jön a friss hír: már nem mondják be, hogy a Brooklyn Bridge a végállomás, vagyis trükközés nélkül, legálisan lehet megnézni az állomást. Most az alábbi üzenet hallható:
“Ladies and gentlemen, the next stop on this train will be the Brooklyn Bridge – City Hall uptown platform. For your safety, please remain inside of the car until the train comes to a complete stop and the doors open.”

Yipeee! :)

Linkek: NYC Subways, Wikipedia, Forgotten NY

A The Bourne Ultimatum-ot forgatják a UN székház közelében. Január végén egy estére a Brooklyn-hidat zárták le szintén emiatt.

Emitt egy lista, hogy miket forgatnak most a városban. Impresszív.

 

Kicsit megkésve, de azért beszámolok róla, mert ez nagyon tetszik. Valentin napon a városi önkormányzat 1 millió gumióvszert osztott szét a metróállomások kijáratánál, szórakozóhelyeken. Az osztogató embereknek még NYC Condom emblémás, sárga-piros dzsekijük is volt, ami a Valentin napi hóviharban jól jött.

Mint a képen is látszik, saját brand, a metróvonalakat jelölő színes karikákkal, bár egy picit más betűtípussal, mert eredeti szerzői jogának az MTA a tulajdonosa. A színek sem stimmelnek és O ill. Y line sincs, de azért így is jól néz ki.

Az óvszer jó minőségű Lifestyles, a városnak 4 centbe kerül darabja. Állítólag még így is megéri, mert az AIDS betegek gyógykezelése sokkal többe kerül.

Az akció része a New York City, mint brand elterjesztését szolgáló kampánynak, ami Michael Bloomberg polgármester szívügye. Ennek keretében tervezik frissíteni az I (Heart) NY logót is.

More info: http://www.nyccondom.org/

Még tizenéves voltam amikor először érdekelni kezdett New York. Nem tudom miért, biztos a filmek miatt. Aztán ez kisebb mániává vált, utikönyvet vettem amit ötször elolvastam, a térképet oda-vissza tudtam (na jó, csak Manhattant), azon gondolkodtam hogy tudnék kimenni...
Aztán valahogy lanyhult a dolog, talán kinőttem az álmodozós időszakból. Persze nem múlt el teljesen, a hírekre kicsit jobban odafigyeltem és mivel a könyvekből valamelyest ismertem a várost, jobban is értettem azokat.

Bő évtizeddel később, a legjobb barátom barátnője kapott egy amerikai ösztöndíjat, fél év Washington DC, fél év Atlanta. És persze hívtak, hogy menjek látogatóba, ingyen ugye a szállás, ami nagy fegyvertény. Nekem pedig felcsillant a szemem, hiszen New York kb. 350 km-re van Washingtontól. Mi több a New York-i repjegyek jóval olcsóbbak...

Szeptember 12-én érkeztem a JFK reptérre. Egy hét állt előttem a Városban.

Metróval mentem be Manhattanbe és már akkor gyanús kezdett lenni: nem éreztem idegennek magam. Aznap még helyre kellett tenni magamban (értsd: el kellett hinnem), hogy itt vagyok, de másnap reggel mikor elindultam úgy éreztem, hogy otthon vagyok, egy hosszú útról végre hazaértem. Sok helyen voltam a világban, céges utakon európán kívül is több helyen jártam, Amerikában sem először voltam (SF, LV), de ilyet sehol nem érztem. Ismertem a várost, úgy jártam az utcákon, mintha Pesten sétálnék, automatikusan úgy viselkedtem, mint a többi New York-i. Már az első nap két turista kérdezte tőlem, hogy ez meg az merre van, a második nap a metrón már az utastársakkal az egyik állomás lezárásáról beszélgettünk...

Otthon voltam.