Ha már lépten-nyomon emlegetem, legyen erről is egy post.

A Times Square New York egyik jelképe, a Broadway és a 7th Ave. kereszteződésénél fekszik. Mivel a Broadway átlós irányú, az ilyen kereszteződések hosszúak, a tér a 42.-től a 47. utcáig tart.

A terület eredeti neve Long Acre volt, majd a XIX. század közepétől Longacre Square-nek  kezdték nevezni. Ekkortájt nem volt valami jó környék, a korábban délebbre lévő Tenderloin vöröslámpás negyed fokozatosan errefelé húzódott. 1904-ben Adolph S. Ochs, a The New York Times kiadója kezdett itt új irodát építtetni az újságnak, ami 120 méteres magasságával elkészültekor a világ második legmagasabb épülete volt. 1904. április 8-án a teret az újság után Times Square-re keresztelték át, a másik New York-i újság, az akkor nagyobb és sikeresebb New York Herald pedig a nyolc utcával délebbre, a 34. utcánál lévő térnek lett a névadója. (Itt van most a Penn Station és a Madison Sq. Garden) Az újság hamar kinőtte az épületet és 1913-ban már el is költözött onnan, de azóta is mindig valahol a közelben volt az irodájuk.

Az első színház 1895-ben épült itt, az első világháború idejére pedig már ez volt a város színházi negyede, ahol olyan sztárok léptek fel, mint Fred és Adele Astaire vagy Charlie Chaplin. A 30-as években a nagy gazdasági válság idején sokat ezek közül mozivá alakítottak, mert az embereknek nem volt pénzük a drágább színházi jegyekre. Az elegáns éttermeket és klubokat is olcsóbb kifőzdék kezdték felváltani, majd a második világháború után egyre több félig meddig elrejtett peep-show, szexmozi és éjszakai klub jelent meg, de ekkor még viszonylag biztonságos környék volt.

A 60-as évek szabadosságával a szexipar sokkal láthatóbbá vált, már nem kellett rejtőzködnie. Ezzel egyidőben a drogok is megjelentek az utcákon ami magával hozta a prostitúciót és a bűnözést. A 70-es évekre a város legveszélyesebb része, a bűnözés szimbóluma lett, a turisták elkerülték. Ezt a sötét időszakot mutatja be a Éjféli cowboy vagy a Taxisofőr. A 80-as években a nyugati 40. és 50. utca környékén egyre több irodaépület épült a városvezetés fejlesztési tervének eredményként. Aztán a 90-es években Rudy Giuliani polgármester megtisztította a területet a bűnözéstől, a szexboltok és peep-show-k helyén folyamatosan turistabarát, "rendes" üzletek nyíltak, mára pedig biztonságos turistalátványosság lett.

A hely a fényes reklámoknak is köszönheti ismertségét. Ezek már a századforduló után megjelentek, az első óriás a Wrigley's rágógumi reklámja volt 1917-ben. A híresebbek közé tartoztak a Bond ruhaáruház szobrai és vízesése az 50-es évekből, majd később a Pepsi kupak és szintén vízesés, ill. a füstöt pöfékelő Camel cigarettareklám.
Hogy fent maradjon a csillogás, egy helyi rendelet szerint a házakra kötelező kitenni valamilyen hirdetést. Persze valószínűleg amúgy is kitennének, hiszen nem rossz üzlet az.

Néha azt gondolom igazuk van azoknak, akik ha a bűnözést nem is, de a Times Square régi, izgalmas hangulatát visszasírják. Szerintük a környék pont a lényegét, az érdekességét és egyedülállóságát veszítette el azzal, hogy a felnőtt negyedből mára családi "theme park" lett. Mi tagadás ez a mostani valóban turistás, valóban kicsit "műanyag", de csak önmagához viszonyítva. Hiszen aki először látja az nem fog csalódni,  a Times Square azért még ma is varázslatos és kápráztató.

Ajánlott nézegetnivalók:
A Times Sq. története képekben - nagyon jó!
A neonreklámokról
Virtual tour panorámakép
Élő kép - webkamera

(17:40) Update: Mintha a NYTimes is engem olvasna :-), készítettek egy jó kis képsorozatot, Then&Now stílusban.