Illetve mégis saját szó nélkül hagyom, a szöveg olyan erős, hogy inkább csak lefordítom. Megpróbálom minél jobban visszaadni a szöveg hangulatát, ehhez nincs mit hozzátenni.
"Van egy nagy, piros, steppelt Chanel táskám, amit a nővéremtől, Ashley-től kértem kölcsön. Csak egy eseményen használtam, de nem adtam vissza. Szerencsére ő már egy másikat használ, szóval biztonságban vagyok. Nem tudom pontosan hány táskám van, de hogy úgy mondjam van néhány. Ha találok egy táskát ami tetszik, azt az örökkévalóságig hordom, amíg bele nem szeretek egy másikba [sic!]. Ez évente kb. 3-5 alkalommal történik. De mindig visszatérek a Chanelhez. Nem vészesen nagy és elég sok apró részlete van, ami sokáig érdekessé teszi.A kisebb fajtából van kékem és fehérem is, de egyértelműen a piros a kedvencem. Nincs stylistom — inkább én csinálom a magam dolgait és válogatom össze a ruhatáram. A láncos fülű táska tökéletes kiegészítő szinte bármihez, amit kitalálok. Mindent egy desinger szemével nézek, de ezen a táskán semmit nem változtatnék. Azt hiszem ezért igazi klasszikus ez a darab."
Áááááááá..... A Timesba ír és nem ismeri az összetett mondatot. Sic transit...
Az eredeti cikk itt van, a kép ugyanonnan származik.
Utolsó kommentek