Engine 26, a West 37th streetről mennek bevetésre. Saját kép, pont arra mászkáltam amikor indultak. Vegyük észre a hűtőrácson lévő Batmant. :-)
Klikk a képre a nagyobb mérethez.

A helyzetük kicsit hasonlít a pesti biciklisekre abból a szempontból, hogy már régóta megy az anyázás az autósokkal, akik szerint szerint akadályozzák a forgalmat, míg a riksások az előbbiek balesetveszélyes mutatványaira panaszkodnak. Sok probléma pedig egyszerűen abból adódott, hogy az egész kérdés nem volt szabályozva, nem lehetett tudni, hogy mit szabad, mit nem.
A terület eredeti neve Long Acre volt, majd a XIX. század közepétől Longacre Square-nek kezdték nevezni. Ekkortájt nem volt valami jó környék, a korábban délebbre lévő Tenderloin vöröslámpás negyed fokozatosan errefelé húzódott. 1904-ben Adolph S. Ochs, a The New York Times kiadója kezdett itt új irodát építtetni az újságnak, ami 120 méteres magasságával elkészültekor a világ második legmagasabb épülete volt. 1904. április 8-án a teret az újság után Times Square-re keresztelték át, a másik New York-i újság, az akkor nagyobb és sikeresebb New York Herald pedig a nyolc utcával délebbre, a 34. utcánál lévő térnek lett a névadója. (Itt van most a Penn Station és a Madison Sq. Garden) Az újság hamar kinőtte az épületet és 1913-ban már el is költözött onnan, de azóta is mindig valahol a közelben volt az irodájuk.
A hely a fényes reklámoknak is köszönheti ismertségét. Ezek már a századforduló után megjelentek, az első óriás a Wrigley's rágógumi reklámja volt 1917-ben. A híresebbek közé tartoztak a Bond ruhaáruház szobrai és vízesése az 50-es évekből, majd később a Pepsi kupak és szintén vízesés, ill. a füstöt pöfékelő Camel cigarettareklám.
Vegyük észre a kép bal oldalán a fehér papírt, amire az van írva, hogy a hely ma korábban zár be és ezért elnézést kérnek. Korábban, mi? Anyátok. :-)
"Van egy nagy, piros, steppelt Chanel táskám, amit a nővéremtől, Ashley-től kértem kölcsön. Csak egy eseményen használtam, de nem adtam vissza. Szerencsére ő már egy másikat használ, szóval biztonságban vagyok. Nem tudom pontosan hány táskám van, de hogy úgy mondjam van néhány. Ha találok egy táskát ami tetszik, azt az örökkévalóságig hordom, amíg bele nem szeretek egy másikba [sic!]. Ez évente kb. 3-5 alkalommal történik. De mindig visszatérek a Chanelhez. Nem vészesen nagy és elég sok apró részlete van, ami sokáig érdekessé teszi.
Utolsó kommentek